tanulmányéletrajzaktuálisimpresszumART95.hue-mailcímplap

Néhány szó a kiállításom elé...

Kisgyermekként szobrász szerettem volna lenni.
Vagy ötvös.
Vagy keramikus…
Vagyis, plasztikával foglalatoskodó művész, mert festeni sosem tudtam igazán. A fehér felületet telerajzoltam, mázoltam is rá, de a festékkel, ecsettel nem sikerült megtanulnom bánni, mert nem hozott lázba.
A szobrászat és az ötvösség, vagyis a képzőművészet és az iparművészet sajátos gondolkodásmódjának kettőssége végigvonul egész eddigi munkásságomon. Tokióban, extrém ékszerplasztikáimmal nyertem első nemzetközi kiállítási díjamat. Mégis, valahogy mindig a szobrászat izgatott igazán, amin keresztül viszonylag hamar rátaláltam az éremművészet izgalmas, mindentől elkülönülő, de mára már szinte az összes képző- és iparművészeti műfaj sajátosságát befogadó területére. Meggyőződésem, hogy kortárs éremművészként alkotni önálló, mégis interdiszciplináris gondolkodásmódot feltételező tevékenység. Kevesen tudják, mert csendes, halk szavú, intim műfaj. Az éremgyűjtők sem figyelik, mert számukra mindössze az az érem, ami kerek és fémből van. Nem veszik észre, hogy több mint száz esztendő telt el azóta, hogy zászlót bontott az avantgárd, és meghódította a művészet minden területét, így végül eljutott az éremművészet zárkózott világába is…
A kis méret ellenére ezernyi lehetőséget rejt magában az érmészet. Ráadásul nem kell szponzorok után kajtatni, mert viszonylag könnyen finanszírozható költségekkel jár. Ugyanakkor bármit el lehet készíteni e szűk mérethatárok között is. Legyen az kinetikus művészeti alkotás, grafikus- vagy festői szemléletű mű, készüljön szemétből, rozsdás vasból vagy aranyból, krómacélból.
Engem rabul ejtett ez a terület. Évtizedek alatt bejártam a műfaj adta lehetőségeket. Készítettem a leghagyományosabb technológiával, kézzel vésett verőtővel, kalapáccsal ezüstből vert érmeket, és eljutottam a műfaj különböző határaira. Méretben, felfogásban egyaránt. Feszítettem a „húrt”, ami időnként megrökönyödést és értetlenséget váltott ki, mégis szép sikereket arattam itthon és külföldön egyaránt. Munkáim megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériától az Iparművészeti Múzeumon át a Holland Királyi Éremtárig több rangos gyűjteményben. Nyertem díjakat Izraeltől Japánig több országban. A legrangosabb nemzetközi éremművészeti kiállításon Colorado Springsben a XXX Art Medal World Congress alkalmával a kiállítás fődíjával ismerték el alkotásaimat. Itthon megkaptam a Ligeti Erika-díjat, a Ferenczy Béni-díjat, valamint számos kiállítás különböző elismerését…
Idén készültek azok a plakettjeim, amik felülete már sík. Nincs rajtuk plasztika. Ez a tökéletes ellentmondás. Plasztikai műforma plasztika nélkül. Eljutottam a festészetig. A plakett, mint miniatűr táblakép. És nem kellett hozzá ecset és festék…
A mérethatár szorítását is szerettem volna levetni. A két méter magasságot meghaladó szobraimmal megtettem. És most itt vannak síkplasztikáim, melyeket első alkalommal a Symbol Art Galériában mutathatok be önálló kiállításon. Az utóbbi két év termésének legjava. Az éremművészetemből fejlődtek ki, mégsem nagyra nőtt érmek, plakettek, hanem síkplasztikák. Ezt a technikát többnyire festőművészek alkalmazzák, amikor a kép felületéből kilépve finom plasztikával rendelkező színes vagy monokróm reliefeket hoznak létre. Én más irányból, plasztikai látásmóddal jutottam el erre a pontra. Kitartóan keresve, majd rátalálva azokra a tárgyakra, anyagokra, amelyeken a természet alkotta gazdag felületet, textúrát használhattam festék helyett. A látszat ellenére az éremművészetben megszokott precizitással állítottam össze sajátos síkplasztikáimat, melyeket most szeretettel ajánlok figyelmükbe!

Budapest, 2012. február

ifj. Szlávics László