tanulmányéletrajzaktuálisimpresszumART95.hue-mailcímplap

Az idő és tér ifj. Szlávics László újabb munkáiban 1995-2005

· Az európai éremművészet az 1970-es évek közepétől kezdődően nagy változáson ment át. A művek kisplasztikai jellege tovább erősödött, valamint új anyagok, technikák és korábban ismeretlen megoldások jelentek meg - a műfaj határai kiszélesedtek. Mindez a magyar éremművészetet különösen érintette, erőteljes megújulásra késztette. Ifj. Szlávics László tanulmányai bár erre az időszakra estek, pályája mégis egy hagyományosabb, de igen magas mesterségbeli tudást igénylő alapról indult. Hosszú időn keresztül - szinte egyedül - vert érmekkel foglalkozott, a verőtövek vésését maga végezte, majd tradicionális kézi megmunkálással verte ki őket. Amikor az öntött érmek felé fordult, műveinek modern jellegét akkor is hagyományos eljárással, a negatívba véséssel biztosította. A korszerű érem létrehozásának a vágya őt is elérte, viszont pályájának szokatlan indulása megújulását szintén egyedivé tette. Ekkoriban azon kevesek közé tartozott, akik az érmészet megújítását - ellentétben a többséggel - kevésbé konzervatív alapról képzelte el. A változás útját meghatározó másik tényezőt pedig sajátos szemléletében, egy, az iparművészetre jellemző gondolkodásmódban határozhatjuk meg. Számára ugyanis különösen fontos volt a „tárgykészítés” öröme, már erre utalt, ahogy vert érmeit készítette. Ez a hozzáállás az iparművészet módszereinek

L. Kovásznai Viktória: Az idő és tér ifj. Szlávics László újabb munkáiban 1995-2005